Weboldal: www.fortmonostor.hu

A Monostori Erőd 1786-ban elkezdődött építése során elsőként egy 4000 m2-es pékséget hoztak létre, melynek csak a felét rendezték be.
A sütőipar története szempontjából ez a létesítmény kiemelkedő jelentőségű, hiszen ez a katonai pékség a polgári kenyérgyáraknál mintegy 100 évvel régebbi és nagyobb is. Kemencéin 1796-tól 1946-ig sütötték az u.n. profundot, azaz komiszkenyeret, a katonák fő eledelét.
Az Erőd a sütőipar szempontjából egyedülálló nevezetességgel rendelkezik. Európa több katonai pékségének jellegzetes kemencéje, a Glenk típusú, csak itt maradt fenn, sőt annak fejlődése is nyomon követhető a 2 db 1786-ban felszerelt és a 2 db 1848-ban épített kemence eltérő kivitele által. A kemencék még működőképes állapotba hozhatók!
 
A Monostori Erődöt 2000-ben műemlékké nyilvánították és megkezdődött kulturális-idegenforgalmi hasznosítása:

• A Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének kezdeményezésére 2001-ben a Sütőipari Emléktár anyaga a Monostori Erődbe került.
• 2002-ben a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének tagjai megkezdték az anyag kiállításához szükséges ipartörténeti feldolgozást, szponzorok gyűjtését és pályázatok beadását.
• 2003-ra a NKÖM támogatásával az Erődpékség egykori magtárának felét részlegesen rekonstruálták.
• 2003-ban a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola és Gimnázium (Táborvezető: Oláh Gyuláné) és a Nagykőrősi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola: Túri Tibor) alatt a kiállításra szánt anyag állagvédelme megtörtént.
• 2003. szept.19.-én megnyílt a Komiszkenyér kiállítás és az AMC Agrármarketing Centrum támogatásával a HÍR kiállítás, "Hagyományok-Ízek-Régiók sütőipari termékei" címmel.

LEJÁRATI FOLYOSÓ

A belépőt a Sütőipari Emléktár vándorlására emlékezve cégtáblák fogadják.
A bal oldali falon Karai Sándor adományát állítottuk ki, amely a sütőipari emléktári anyagot dokumentálja két egykori telephelyünkön: a Hársfa és a Liget utcában. Ez a mementóként is felfogható anyag megdöbbentően szemlélteti, milyen károkat okozott a kényszerű költözés.
A jobb oldalon korábbi vándorkiállításaink tablóit mutatjuk be.
Itt kapott elhelyezést a Tápiószelei Agrárbotanikai Intézet génbankjában tárolt búzafajtákból összeállított gyűjtemény.
A Kárpát-medencében őshonos és a nemesítésbe bevont 136 búza és kalászminták között a köztermesztésben lévő fajok nemzetiszín szalaggal jelöltek.

NAGYTEREM
1. enteriőr - Népi sütés eszközei

A kenyér a táplálkozásában évszázadokon keresztül központi helyet foglalt el. A falusi asszonyok az 1950-es évekig otthon sütötték a kenyeret.
A kenyérsütés többnyire kéthetente ismétlődött, készítése 18-20 órát igényelt. A kenyerek 5-8 kg nagyságban készültek. A sütés napján cipókat, lángosokat, lepényeket is sütöttek.
A kenyér erjesztő anyaga a pár (morzsoltka, korpaélesztő, komlóskorpa). Ennek készítésére szolgált a párszárító. A századfordulótól kezdve már élesztőt is adagoltak, bár jó alapanyag e nélkül is megkelt.
A szita a liszt tisztítására, levegőztetésére való. A kovászolást, dagasztást fateknőben végezték, amely teknőtartó állványon állt.
A kovászt kovászolófával keverték. Hogy a dagasztóruha ne ragadjon a tésztához, "távtartóként", keresztfát használtak. A burgonyás kenyérhez szükséges volt a burgonyatörő. A kelesztés szakajtóban történt.
A dagasztás megkezdése előtt kezdték fűteni a kemencét. A fűtőanyag rőzse, vessző, kukoricaszár volt. A felfűtött kemencéből vonóval kihúzták a parazsat, gondosan kisöpörték a pemettel, majd lapáttal bevetették a tésztát. A kenyér sütéséhez két órára is szükség volt. A sütés végeztével a kenyeret kézzel, vagy vizes kefével "megmosdatták", hogy szép fényes legyen. A kamrában kenyérfogason, kenyérpolcon tárolták, nehogy megrágja az egér.
A kiállítás többi eszközei is szükségesek voltak a sütésnél.

NAGYTEREM
2. enteriőr - Sütögető asszonyok

Főként az alföldi városokban (pl.: Szeged, Hódmezővásárhely, Debrecen), megjelentek a sütőasszonyok, akik vett, vagy saját búzalisztjükből háztartásukban kenyeret sütöttek, melyet rendszeresen a piacon árusítottak. Készítményeik nyersanyaga és kivitele lényegében azonos volt a házi kenyérével.
Az idősebb sütőasszonyok közül volt, aki csak zsemlét, kiflit, kalácsot, vagy perecet sütött eladásra, mert ezek készítéséhez, piacra szállításához kevesebb erő kellett.
A sütőasszonyok termékeit elsősorban a városi tisztviselők, úri családok asszonyai vették.  Az ügyes sütőasszony jól keresett, volt, aki segítséget is tudott fogadni: dagasztó, bevető asszonyokat.
Nagyméretű, 10-12 kg-os kenyereiket, 6-8 m2 alapterületű, tojásdad alakú, közvetlen fűtésű kemencékben sütötték, amelyeket fával fűtöttek. A tésztát fateknőben, kádakban készítették. Felszerelésükhöz üstök, tálak, mérlegek, súlyok, sziták, sütőformák, kelesztőkosarak, vető- és kisütőlapátok, kosarak tartoztak.
A nagy mezővárosokban, bányavárosokban a sütőasszonyok tevékenysége meghatározó mértékű volt. Debrecenben, 1795-ben 1 pék és 61 sütőasszony volt.
A késmárki pékek korlátozni akarták a céhen kívüli nők fehérkenyér sütését, ehhez azonban a tanács, közellátási megfontolásból, nem járult hozzá.
A sütést a megélhetésért végző nők munkájára emlékezve, gondoljunk Móra Ferenc édesanyjára, aki kenyérsütő asszony volt.

NAGYTEREM
3 enteriőr - Piac

Eredetileg a piactér a város középpontjában, rendszerint a templom körül helyezkedett el, ahol kisebb-nagyobb tér alakult ki.
A hetipiacokra a település közvetlen környékéről felhozott árukat, élelmiszereket a kofák kecskelábú asztalokon árulták, míg az alkalmi árusok csak a földről kínálták portékáikat.
 
A vásártereken, vagy a közelükben a szórakoztató részben a mutat-ványosok, cirkusz stb. mellett is számos kávés, fánk- és pogácsasütő, palacsintás, pecsenyés árusított.
A XIX. század második felére szétszóródtak a piacok, kis boltok épültek. A kenyeret, péksüteményt a pékség előtti boltokban árusították.

A kiállításrész tárgyai installációul szolgálnak:

• A kút, mely rendszerint a piactér közepén helyezkedett el.
• A sátor előtt ülő asszony a piac elengedhetetlen árusára, a mézes-kalácsosokra utal.
• A kosarakkal körülvett asszony a kenyérárust jelképezi.

NAGYTEREM
4-5. enteriőr -
HÍR - Hagyományos sütőipari termékek

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 1998-ban beindította a Hagyományok, Ízek, Régiók (HÍR) programot.
A sütőipari termékek gyűjtése a program részét képezte. A termékek bemutatását az AMC HÍR Iroda támogatásával jelenítjük meg a kiállításon.
 
A bemutatás valamennyi régióra kiterjed:

• Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye)
• Észak-Alföld (Hajdu-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
• Észak-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplém, Heves és Nógrád megye)
• Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy és Tolna megye)
• Közép-Dunántúl (Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye)
• Közép-Magyarország (Budapest és Pest megye)
• Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye)

A két tárlóban összességében 38 termék látható.

NAGYTEREM
6. enteriőr - Céhes élet

A céhrendszer az iparosok gazdasági védelmére jött létre 1376-ban. A céh "becsületes" tagjára előírások sokasága vonatkozott.
A céheket az 1872-es ipartörvény megszűntette.
1873-ban megalakult a Budapesti Sütők Ipartársulata. Tagságát a volt céhtagok alkották, és az első vezetőség is azonos.

A kiállításrész tárgyai:

• A díszes céhládákat a céh szabályzatainak, jegyzőkönyveinek, a mesterek és a legények okiratainak és a céh vagyonának tárolására készítették, egyben a céh működésének, létének szimbóluma. A Heves megyéből származó legényláda hasonló célt szolgált.
• Habán céh-tányérok (másolat a Habánia Kft. ajándéka): A 17. században betelepült habán fazekasok gyártották a magyar céhek céhedényeit; tányérokat, kulacsokat, korsókat.
• Behívótáblák: Többnyire perecet, a pékek szimbólumát, ábrázolják, a legfiatalabb pékmester ezekkel körbejárva jelezte az összejöveteleket.

 
A falon látható iratok:

• Budai fehérpékek céh-oklevele, 1806
• Matheides István a Budai pékcéh utolsó céh-mestere
• Pesti pékcéh oklevele Josep Wagner részére, 1794
• Budapesti sütő-ipar társulat bekebelezési könyve, 1873
• Budai sütő céh mesterkönyve, 1789

NAGYTEREM
7. enteriőr - Iskola

Hazánkban önálló sütőipari oktatás a világháború végéig nem indult.
A sütőipari tanoncok a 19. század közepén vasárnap délelőttönként - három éven keresztül - humán és reál tantárgyakat tanultak. Az 1884-es ipartörvényben tanonciskolák létesítését írták elő.
Korszerű sütőipari oktatás 75 éve Budapesten, majd az ország 21 városában. indult
Az iskolapadokban régi tankönyvek vannak.
 
A kiállításrész tárgyai az álló vitrinben:

• Pékeszközök a 18-dik századból, alsódobos lisztcentrifuga makett, nyújtógép makett, ütőfa (mézeskalácshoz), rézmérleg, kiszúrók, császárzsemle formázók

 
Makettek:

• fluidizációs lisztelőkészítő rendszer makett,
• FTK 1000 folytonos tésztakészítő berendezés makett,
• visszahordó rendszerű kemence makett

 
Képek:

• A szakmai oktatásban készült fotók.
• A tanulók versenyén a zsűri munkáját mutató képpel két személyre kívánunk emlékezni: Schneller Margit tanárnőre (tanár, tankönyvíró, a Sütőipari Kutatóintézet első igazgatónője) Wittinghoff Saroltára (a Sütőipari Emléktár első igazgatónője).
• Tanoncvizsga 1930. körül.
• Iskolai osztályok tablói
• A Sütők lapjának szerkesztőbizottsági tablója

2. TEREM
8. enteriőr - Kornéli Pékség
 
A 30-as években a lakosság kenyérellátását jellemzően a kisüzemek biztosították. A 2. világháború előtt az országban 3500-4000 pékség üzemelt.
A pékségek jellemző termelő berendezése a falazott, egy vagy több sütőteres un. "magyar kemence" volt. 
A nagyobb települések, városok kisüzemeiben, 1892-t követően, megjelent a kézi dagasztást felváltó dagasztógép, bár a fémteknő még sokáig az üzemben maradt tartalékeszközként, illetve a kovász érlelésére.
A kis pékségekben megjelent a tésztaosztó-, illetve kiflisodró gép és a zsemlegömbölyítő. A kelesztést fix polcokon, illetve kelesztőkocsikon oldották meg. A készárut vesszőkosárba sütötték ki.
A termelést jellemzően a család tagjaival, esetleg 1-2 alkalmazottal oldották meg.
Az üzemtípust a Kornéli pékségen keresztül mutatjuk be, amely 1938-ban létesült és fejlesztése 1943-ban kezdődött meg. Kenyeret, kifliféléket, kalácsot, "kuglit" (kuglófot) termelt, hagyományos, kovászos technológiával, kiváló minőségben.
 

3. TEREM
9. enteriőr - Katonai Pékség

A katona kenyere a komiszkenyér, amit a komiszár oszt porcióra. A porció szigorúan megszabott adag, mennyisége hadseregenként változó.
Az állandó hadseregben a katona élelmezése az állam feladatává vált. A hadiszálláson fix, hadmozgások idejére hordozható kemencék épültek.
Az épített kemencék több változatát alkalmazták. A K.u.K az un. Glenk kemencéket használta, ebből a Monostori Erőd pékségében 4 db van.
Hat pályázó prototípusából Ferenc József a K.u.K. számára a Weiss Manfred Művekben készült MO 1 típusú mozgó kemencét választotta ki. Modernebb változatai az 1960-as évek végéig üzemeltek.
 
A katonai sütést bemutató tér tárgyai:

• Katonaláda, liszttargonca, mázsa, tároló polc, sütőformák, fém szita, második világháborúban használt papírszakajtók, Z-karú dagasztógép, dagasztóteknő, feldolgozó tábla, tésztamérleg, tészta súlyok, teknőkaparók, sótörő, lisztszitáló gép, párkánylemez, kemence ajtó, tipli (hőelzáró), mosdató vödör, széntároló kocsi, tűzkosár kihúzó, tűzkosár, lapát tartó állvány, lisztlapát.

3. TEREM
10. enteriőr - Kutatás, laboratórium

A gabona- és lisztkutatás nagy alakjait a Mosonmagyaróvári Egyetem adta. A 20. elején úttörő munkát végzett a búza és a liszt vizsgálata terén Kosutány Tamás. Világhírnevet szerezett Hankóczy Jenő.
Az első ipari laboratórium a Fővárosi Kenyérgyárban 1951-től kutatást is végezett. A Sütőipari Kutatóintézet a sütőipar műszaki- technológiai céljait valósította meg. Kiemelkedő találmány a szakaszos, intenzív dagasztógép, a kovász helyettesítésére alkalmas porkovász, a Citopán, a kovászolást, dagasztást szolgáló folytonos tésztakészítő (FTK). A Sütőipari Kutatóintézet meghatározó szerepet játszott a termékválaszték bővítésében és a korszerű technológiák kialakításában, elterjesztésében.
Az anyagátvétel és a technológiai irányítás a vállalati és üzemi laboratóriumok feladata volt.
A kiállításrész tárgyai: Analitikai mérlegek, Hankóczy-féle farinograph és modernebb változata a Valorigráf, Photométer beltartalmi érték meghatározására szolgál. Fermentométer: élesztő vizsgáló készülék. Elastigraph: kenyérbélzet vizsgálatára alkalmas. Sütőkemence: Próbacipót sütéshez használták. Térfogatmérő: A vizsgált kenyér által kiszorított mag térfogata megegyezik a kenyér térfogatával.
 
A vitrinben:

• Zsákszúró tőr: mintavételre.
• Pekár táblák: Pekár Imre találmánya, a liszt színének, korpázottságának összehasonlítására.
• Laboratóriumi üvegeszközök.

Az asztalon és a dobogón különféle mérlegek a Sütőipari Emléktár mérleggyűjteményéből. Fent: tésztamérlegelés eszközei. Lent: késztermékmérés eszközei.

2. TEREM
11. enteriőr - Kisipari pékségek gépei

Az első gépek az 1870-es évek végén Ausztriából érkeztek.

A kiállításrész tárgyai:

• A morzsadarálók fejlődését mutatja be a morzsadaráló gyűjtemény.
• Kézi meghajtású kiflisodró. Löwenstein Antal sütödéjében (Budapest) először mángorlógépeket használtak a kiflitészta nyújtására, 1907-re kifejlesztette a kiflisodrót. Elve a mai gépeknél is érvényesül. A gép gyártását egy bécsi gépkereskedő átvette, majd szabadalmaztatta is.
• Kisüzemi tésztaosztó gépek. A gyűjtemény a gépcsalád sokszínűségét reprezentálja. Általában 30 db tészta tömegének megfelelő tésztát osztanak fel egyenlő részre.
• Perecgyártás eszközei. A főtt perec hagyományos magyar termék. A megformázott perecet megfőzik, lecsepegtetik, majd különleges formájú lapáttal vetik. Félig sült állapotban víz-só-liszt keverékkel sózzák.
• Kézi szita. A szita a szennyeződés eltávolítása mellett a liszt fellazítására szolgál. A kézi hajtású berendezést a szitálás alatt a csészére helyezték.
• Forgókaros dagasztógép. Különböző meghajtással, különböző méretben igen sokféle dagasztógép létezik. A kezdetleges géptípusokból ad ízelítőt a kiállításon bemutatott néhány dagasztógép.
• Kézi meghajtású asztali habverő. Sok pék egyszerűbb felvert süteményt is gyártott.
• Kétszersültvágó-gép, száraztésztanyújtó-gép. Pl.: lebbencstészta kinyújtására használták.

4. TEREM
Időszaki kiállítások színhelye

Évente egy kiállításra van lehetőségünk, amelynek nyitását régi ünnepünk: Sarlós Boldogasszony (július 2.) napjához kötjük. A kenyér kialakulásának, fejlődésének jelentős állomásait tematikusan időszaki kiállítások keretében mutatjuk be. Ezekre a kiállításokra az ország főbb múzeumainak anyagát kölcsönözzük.
 
Eddigi időszaki kiállításaink:

• 2004. Kenyér és étkezési szokások a római korban.
• 2005. Gabonától a kenyérig. A búza magyarországi elterjedésével, hírnevével, tudományos eredményeivel, a földműveléssel, az őrlés fejlődésével, a magyarországi népi kemencetípusokkal foglalkozott.
• 2006. Kenyér és étkezési szokások a török hódoltság idején.
• 2007. A kenyér szerepe az ókori Egyiptomi Birodalomban
• 2008. Reneszánsz kori étkezési szokások és ételkülönlegességek bemutatása.

Az időszaki kiállításokat a komáromi Klapka György Múzeummal közösen szerveztük meg, Számadó Emese régész rendezésében.
Az előkészítő munkát a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje végezi.
A berendezésben élelmiszeripari szakiskolákból táborozó pék tanulók segítenek: Budapest/Pesti Barnabás, Nagykőrös, Szabadkígyós, Pécsvárad, Ajka.

FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ

A legmodernebb múzeumi elveknek megfelelő "élő múzeumot" terveztünk. A felső szinten üvegfal mögül látható lenne a hagyományos pékség működése.
A többi helyiségekben kialakíthatók a kiszolgáló egységek, valamint a könyvtár és dokumentumtár.
A folyosó és a régi magtár az emléktári anyag befogadására, kiállítására alkalmassá tehető.
Az őrség állomáshelyein tantermek hozhatók létre.

A kenyérmúzeum teljessé válása a pályázati lehetőségektől függ.

A KENYÉR KIALAKULÁSA
 
A táplálkozásélettani szempontból igen kedvező gabonamagnak köszönhető a tápláló, ízletes és olcsó élelmiszer, a kenyér kialakulása. A kenyér egyedüli abban, hogy tartós fogyasztás esetén sem unható meg, ezért nélkülözhetetlen élelmiszer.
A gabona megjelenésével szinte azonnal kezdetét vette megmunkálásának fejlődése. A régészeti kutatások és ősi hagyományok tanulmányozása mutat rá arra az évezredes folyamatra, amely az emberi fejlődés során, a mai értelmemben vett kenyér sütéséhez vezetett.
Az ősember még nyers magokat ropogtatott. Később rájött, hogy a tűzben megpörkölődött magok ízletesebbek. A magvak megpörkölése már primitív feldolgozás.
A gabonamagvak porrá zúzása, áztatása, vagy főzése a kenyérkészítés első lépésének tekinthető. A hosszú fejlődési út során alakult ki a kása, mely egyre keményebb tésztává, lepénnyé vált. A tésztát sütéssel, szárítással tették emészthetőbbé, ízletesebbé.

A sütés nélkül félretett nyers tészta megerjedt. Rájött az emberiség, hogy az erjedt tészta megsütve ízletesebb, emészthetőbb. Kialakult a mai értelembe vett kenyér. A kása kenyérré válásának feltétele a kemence kialakulása.

 
A KENYÉRSÜTÉS FEJLŐDÉSE

• Sütés forró hamuban: A lapos tésztát a tüzesre hevített kőre tették s rá forró hamut szórtak, vagy két rakás forró hamu között helyezték el.
• Sütőkő: A lapos kő tovább tartotta a meleget. Először felülről melegítették, később kövekre helyezték és alulról, felülről is tüzeltek. A sütőkőről a hamut leseperték, majd a meleg kőre helyezték a lepény tésztáját.
• Sütőlap: A sütőlap kovácsolt vasból késztett kerek tál volt. Néhány kőre helyezték, és tüzet raktak alá. 
• Sütőharang: A sütőkvön/sütőlapon sütésnél a lepényt meg kellett forgatni, és hamar ki is hűlt. Mindezek a gondok enyhültek a harang alakra kiképzett kőből, kiégetett agyagból, vagy vasból készült sütőharang alkalmazásával. A felhevített sütőkőre/sütőlapra rátették a nyers tésztát, majd a sütőharangot. A sütőharang népszerűségét hordozhatóságának köszönhette, és a népvándorlás idején nagy szolgálatot tett használóinak A településeken jobb hőtartó-  és nagyobb befogadóképességű kemencékre volt szükség.
• Sütőkemence: Az agyag, az agyaggal kevert növényi részek és/vagy állati szőrök jó szigetelőanyagnak bizonyultak. Használatukkal alakultak ki a mai értelemben is sütőkemencének tartott változatok.

A PÉKSÉGI KEMENCÉK KIALAKULÁSA
 
A legkorábbi téglával falazott kemencét, amelynek külön rekesze volt a tűz számára is, Egyiptomban találták meg, i.e. 2750-2625-re teszik keletkezését.
Athénben Dionysost tartották feltalálójának. A rómaiak csak i.e. 170 körül ismerték meg a sütőkemencét, és Augustus korában már több mint 300 ilyen téglával falazott kemence működött Rómában.
A Limes vonalán belül a katonai táborokban és polgári lakóhelyeken téglakemencében, vagy tégla alapú agyagkemencében sült a kenyér.
A középkorra alkalmazásuk általánossá vált.
Magyarországon nagyon jól nyomon követhető a kemence fejlődése, az Árpádkortól kezdve egészen napjainkig, a népi kemencéktől kiindulva a céhes iparban használt egy-, később több sütőteres magyar kemencéken át a kenyérgyárakban alkalmazott "műkemencékig" (gőzkemence, melyet először a Budapest Székesfőváros Községi Kenyérgyárában 1909-ben építettek fel.)
 
A falazott kemencék megjelenése, elterjedése óta történteket felsorolása:

• szerelt kemencék, fix sütőfelülettel
• konvejor rendszerű kemencék
• szerelt kemencék mozgó sütőfelülettel
• szekrényes kemencék álló és forgó sütőkocsikkal

A szerelt kemencék fejlődése napjainkig tart, melyet az egyre korszerűsödő anyagok, és a rohamosan fejlődő vezérléstechnika tesz egyre célszerűbbé és könnyebben kezelhetővé.
 
A HAGYOMÁNYOK-ÍZEK-RÉGIÓK PROGRAMRÓL
 
A programot a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az Európai Unió Euroterroirs (Európa Vidékei) kezdeményezéséhez csatlakozva 1998-ban indította el, hogy létrejöjjön Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeinek gyűjteménye.
A gyűjtemény 300 hagyományos és tájjellegű termék szakmai-történeti leírását tartalmazza: régiónként és azon belül ágazati bontásban.
A HÍR program nagyban előmozdította a sütőipar hagyományos termékeinek ipartörténeti kutatását, népszerűsítését.
A programban 38 sütőipari termék termékleírását fogadta el a Bizottság. A termékek népszerűsítéséhez különféle marketingeszközök is társultak.
A Kenyérmúzeum kiállítása is hozzájárult a népszerűsítéshez.
A HÍR programban kidolgozott sütőipari termékek bekerültek az oktatásba, sütőipari hagyományőrző versenyek témájává váltak.
Ennek a hasznos kezdeményezésnek és alapos munkának köszönhetően a múltbeli értékek rangja megnőtt, és bebizonyosodott, hogy az ipartörténeti kutatásnak szerepe van szakmai tudásunk elmélyítésében.

 
További információk:
http://www.pekrend.shp.hu

Képgaléria